A TRIANON ŐSBEMUTATÓJÁT VASTAPSSAL ÜNNEPELTE A KÖZÖNSÉG A TRIANON ŐSBEMUTATÓJÁT

Székesfehérvár, Vörösmarty Színház

A TRIANON ŐSBEMUTATÓJÁT VASTAPSSAL ÜNNEPELTE A KÖZÖNSÉG A

TRIANON ŐSBEMUTATÓJÁT

Óriási sikert könyvelhet el ismét a Vörösmarty Színház: március 7-én a Nagyszínházban

megtartották a Trianon ősbemutatóját, amit vastapssal ünnepelt a közönség.

A Trianon hiánypótló műként, a jubileum alkalmából került színpadra.

Sárosi István drámája titkosítás alól feloldott parlamenti és diplomáciai jegyzőkönyvek,

könyvtári és levéltári dokumentumok felhasználásával, objektíven és sokkoló erővel

tárják fel a trianoni tragédia külföldi kulcsszerepelőinek kétes szerepét, és ezzel

párhuzamosan Magyarország évszázadokra visszatekintő történelmi felelősségét is a

tragikus végkifejlet alakulásában. Egy bírósági tárgyalás, amelyben mi lehetünk az esküdtek,

és dönthetünk arról, hogy Trianon kérdésében eljutunk-e a közös gondolkodásig.

A főszerepben Gáspár Sándor és Seress Zoltán idézi meg a tanúkat, hogy végül védelmükbe

vegyék a magyar nemzetet, vagy éppen vádat emeljenek ellene.

A Trianon nem kínál konkrét megoldást, nem foglal állást, de keresi az igazságot, és

elindít egy úton, amit úgy hívunk, gondolkodás.

(Gáspár Sándor, mint svéd nemzetközi jogász Magyarország mellett érvel, a színművész szerint ez az

előadás kiváló lehetőséget ad arra, hogy elkezdjünk beszélni erről a témáról.)

"Az elhallgatás talán méginkább feszültséget gerjeszt. Viszont normális, józan beszélgetések

igenis szükségeltetnek.

Én abban a korban nőttem fel diákként, amikor erről nem volt szabad beszélni, nem is tanították.

Odahaza nagyapámék és a szüleim által tudhattam valamit  erről. Nagyon nagy szerencsének

tartom, hogy megadta nekem a színház, hogy ezzel a témával elég mélyen foglalkozhassak.

Bennem is valóban rengeteg kérdést vet föl, és megnyugodtam, mert nem a harci riadót ébreszti

bennem, nem a csatára gondolok, hanem a normális párbeszédre Trianon kapcsán.” 

Seress Zoltán, a kanadai jogász a nemzetiségi kérdést helyezi érvrendszere

középpontjába, a színész így vélekedik erről a dologról:

„Ha végiggondolom az én családom történetét, hogy ki mindenkiből vagyunk

összegyúrva, akkor egy egészen különös összessége a közép-kelet-európai létünknek.

Ha ebből indulok ki, akkor talán az a legfontosabb, hogy ha valahol előrébb akarunk

tartani ebben a dologban, akkor jó lenne ismerni a környezetünk történelmét is.

Mert így vagyunk mi sokszáz éve összekeverve. Ez egy olyan meló, amiben a

felelősségünknek és a kíváncsiságunknak meg kell előznie a lelkiismeretünket.

Gondolkodni, befogadni és elfogadni érveket és ellenérveket, ennél nincs fontosabb

feladat. Ez szerintem a békesség útja.” 

Az egyik legkarizmatikusabb magyar poltikus, Apponyi gróf szerepében Trokán Pétert

láthatják, aki szerint az előadás legfontosabb üzenete, hogy nincs teljesen reményvesztett

helyzet.

"Apponyi többször mondja, hogy mi tudjuk, hogy hol hibáztunk, tudjuk, hogy mit kellett

volna csinálnunk. Hiszen ő nem egy országvezető volt, csak egy miniszter. Olyan helyzetbe

került, hogy sokak helyett kellett neki magyarázkodni, mentegetőzni.

Amikor én először a kezembe vettem ezt a beszédet, az elején egy elfogadottságot éreztem

benne, ahogy itt a nagy testület előtt neki el kell mondani, reménytelenséget, és ahogy

ment bele a tényekbe, és ahogyan emocionálisan elkezdett rá hatni az a mondandó, úgy

lett inkább vádló, mint védekező ember.”

szekesfehervar.hu